Megint egy új év kezdődött el. Épp most. Ez azért lehet, mert én egy kicsit alternatív időszámítást vezettem be hét éve (és eddig teljesen jól működött is): nálam az év 51+1 hétből áll, és a Szigettel kezdődik (ennek megfelelően egy hétig igyexem produkálni mások szilveszteri szeszfogyasztását). Persze aztán a kedves óbudai és újpesti állampolgárok felhomályosítottak, hogy abból a hét napból kettő bizony szökőnap, és mivel hét éve mindig szökőév volt, ezért mostantól soha nem lesz, hiszen hogy hatvanezer megveszett hülye miatt boruljon a tisztességes keresztyén magyar időszámítás, meg a város rendje, meg hulladékgazdálkodása, azt nem lehet. Attól ők majd megvédenek minket. Meg egyébként is minek zajonganak itt ezek nekünk?! Sajnos egy zenei fesztiválon nehéz megoldani azt, hogy a zenének, amit játszanak a fellépők, ne legyen hangja. Pedig jó ötlet, nem? Lovagoljunk ló nélkül (az is jó, csak szexnek hívják, és másról szól).
Most akkor hány napos a Sziget?
Cserébe viszont adni kéne a plebsnek valamiféle bónusznapokat, legyen mondjuk nulladik nap, meg legyen mínuszegyedik is. Milyen frankó lett volna, ha már Isten is elkezdi a mínuszegyedik napon kreálni a kis állatkertjét, akkor már negyedik napra végzett volna. Ombres, háromnapos lenne a hétvégénk! Egyébként is az ilyen bónusznapok sokkal halkabbak, bízhatunk a fiatalokban, hogy a koncertek után inkább lefekszenek aludni, inkább nem is buliznak, hiszen tartalékolni kell még egész hétre. Vagyis ötre. Fura dolog, hogy most bérletem van, nem pedig hetijegyem. Valahogy nehéz szokni. Még a nepperek is hetijegyet adnak-vesznek, az ő szájuk se áll rá a bérlet kifejezés használatára.
Akkor legyen nektek Magyar Dal Napja! Tényleg jó kezdeményezés: generációkat mozgat meg, együtt zenél és bulizik fiatal és öreg. Hozd el anyádat is, erre tuti el fog jönni! Mindezt ráadásul bagóért. A probléma csak az, hogy közben a többi napról az árképzés, meg az URH réme kikergeti a magyarokat a saját fesztiválunkról. Ezt aztán hitelesítjük azzal, hogy kétféle árat találunk ki. Egy nap a magyaroknak és hat a külföldieknek. Nem én írom a Bombagyárat, de azért egy picit megrengeti az igazságos világba vetett (amúgy sem erős) hitemet. Bánt. Ugyanis a rengeteg Civil kezdeményezés, ami a Civil Szigettel színesíti a kulturális programot, azért nagyrészt nekünk szól. A külföldi előtt is nyitva minden sátor, mindenki beszél angolul, de azért nem árt szem előtt tartani, hogy ezek a hülye civilek azért jönnek ki, mert hosszabb távon is működnek, és itt akarják megmutatni magukat azoknak az embereknek, akik ebben az országban élnek. Hogy azoknak vannak lehetőségeik, hogy az alkoholizmuson kívül kezdjenek valamit az életükkel. Csak ezeknek az embereknek sajna rövidebb a takarójuk. Így aztán sikerrel megmutattuk idén, hogy nincs olyan magyar zenekar, amelyik a közönség létszámát tekintve érdemes a Nagyszínpadra. De erre még visszatérek.
Aztán ez a nulladik nap is picit defektes. Összesen két koncertből áll. Szűken számítva egy elő- és egy főzenekarból. Jó zene az Iron Maiden, meg metál, meg minden, csak 8000 HUF-ot kérni, amikor szólóturnéban jöttek 5000-ért is, hát egy kicsit spur dolognak tűnik. Na mindegy, a hangulat megfizethetetlen, minden másra ott a diákhitel, meg van sör is, 400 alatt, úgyhogy minden rendben. Ráadásul még innovatívak is voltunk: kitaláltuk a hatdecis korsót! Csúcs.
Forró idő, langyos hangulat a Nagyszínpad előtt
Aztán jöttek sokan sorban, hogy megtöltsék a Nagyszínpad előtti teret, de – kirakhatják a szervezők a megtelt táblát oda ahova akarják – csak nem sikerült az R.EM.–en kívül senkinek. Pedig a délutáni koncertekhez még jó adag napsütés is társult, tehát fortuna is igyekezett kitömni a szervezők zsebét. Ha egyáltalán meg volt tartva, ugye. Mert ugye vártuk a Pendulumot nagyon, Teréz anya, avagy az egyetemisták körében terjedő internetes kultúrmocsok és hülyeség egyik legviccesebb darabjának megszületése óta vártuk, hogy a tavalyi Volt után ismét visszatérjenek. Legközelebb megint Sopronba hívjátok őket, nyugatról tán odaérnek. Vagy fizessétek ki a repülőjüket, akkor biztosan ideér a cuccuk.
Szóval a Sziget korábbi hagyományaihoz illő zenekar sikeres kiiktatása után nem is nagyon maradt esély, hogy már délután kialakulhasson valamiféle pörgés (hacsak nem a Mokkacukkában próbálkozott az ember). Nem akadt követője az olyan délután fellépő zenekaroknak, mint a Bloohound Gang, az Asian Dub Foundation, vagy a Ska-P. Persze az említetteken sem volt nagy tömeg (nem is várja senki, hogy délután fél 5-kor, vagy 6-kor legyen az egész kócerája topon), de őrült hangulat annál inkább. Meg welcome-üzengetés az Animának (ö bigining of ö bjútiful frendcsip). Szóval olyan lagymatagnak tűnt az egész. Volt helyette Kispál és a Borz, amitől azért lehetett volna valamit várni, csak annak meg ugye kinn maradt a közönsége.
A kora esti koncertek is inkább a sörpult mellőli tűntek izgalmasabbnak. Alanis Morrisette-ről jól tudjuk, hogy jól tud énekelni. Ezt nagyjából hozta is. Dicséret a hangosításért, ezen a téren a szervezők tényleg kitettek magukért, a javulás komolyabb halláskárosultak számára is észrevehető volt. Csak egy picit a tempója volt lassú. Lenyomta a szép számokat, és ennyi. Bár nagyon jó volt, elmradt az extázis. Összvetve mondjuk egy tavalyi Pinkkel, hiányzott a megőrülés (pedig Alanis a szívemhez nem kevéssel áll közelebb).
Meg a Tankcsapda. Féltünk, hogy nem jutunk be, és megijedtünk, hogy milyen üres a tér. Néztünk, mint Rozi a moziban, már-már pánikgyanús volt a helyzet, hogy „jaj ne, ez is elmarad?” Persze, hogy nem, mert már délelőtt jöttek, láttak behangoltak. Meg volt közönséginterjú is (Fejes Tomi végig is aludta). Ami elmaradt, az megint csak a csúcsélmény. Itt voltak a Tankok, de hova lettek a punkok? (Valószínűleg az összes pénzük elment Sex Pistolsra.) Rózsaszín pólós kisminkelt lánykák várták a Mennyország Touristot, meg is kapták. Semmi bajom velük, ők is a Tankcsapda közönsége, tök jó hogy kijöttek. Csak van egy olyan perverzióm, hogy jobban szeretek úgy bulizni, ha körülöttem mindenki üvölti a Kis orosz lány szövegét is. Meg az „Úgy szeress!” szövegét is. Na ezek a lyányok pont ezeket a számokat nem ismerik. Tehát volt Tankcsapda, szép volt, jó volt, arra mindenképp, hogy a talpalávaló rockandroll közepette ne vegyük észre, hogy ránk sötétedett és már kezdődik is az esti program!
Csak hát ugye az meg nem Radiohead, vagy Prodigy, esetleg Oasis, netán Manu Chao, csak hogy az elmúlt néhány év csúcselőadóit emlegessük. Volt Kooks (a HIM, Rasmus féle szentimentál vonalat követve) és nem növelte jelentősen a zsebkendőfogyasztásom. Volt Jamiroquai, mondjuk, hogy megtáncoltattak, lenyomták, de egy ilyen kvalitású zenészekből álló bandától többet várunk mint menzakaját (még akkor is, ha az rántott hús), szóval improvizálhattak volna legalább saját konszummációjukra, de nem. Volt Sex Pistols, állítólag isteni bulival, minden istenem, amiben hiszek, bocsássa meg nekem, hogy nem voltam (én magam ezt már megtettem, a többiben való hitem meg bizonytalan), szépeket és jókat hallottam róluk. Az R.E.M-ről én jó kritikát még nem nagyon hallottam, pedig velem ellentétben mikrokörnyezetem nagyon várta. Még az Everybody hurtsre sem vették a fáradtságot, szóval szüljenek sünt, fürödjenek cápával, és tojja fejbe őket egy Zöld Sas! Utolsó napra meg maradt ez a Killers nevű vicc a rosszabb kategóriából, kb. 3 számot bírtam, abból kettőt a lány miatt, aki a nyakamban ült… Röviden ennyi a Nagyszínpad zenei krónikája számomra. All rights reserved. Persze az egész szubjektív, de nekem langyos, sovány, kevés zenei élménynek a korábbi évek orgiájához képest.
Nem a Zene a minden
Ugyan egy zenei fesztiválra nem árt jó zenekarokat is hívni (és biztosítani, hogy meg tudjanak jelenni), azért a Sziget élményét már a korábbi években sem csupán a koncertről koncertre zarándoklás fárasztó, ám tartalmas élménye adja.
Az már mínuszegyedik nap kiderült, hogy a bulizásban idén is bátran számíthatunk külföldi pajtásainkra, akik még véget sem ért a nagyszínpadi program, máris asztaltáncolós cirkusszá alakították át a Dalmátot, hogy aztán az asztalokról a lejjebb táncoló társaikra vessék magukat stage dive formájában (stage nélkül).
Napközben örömteli volt látni, hogy bikinis lányok mosolyognak rád, hogy a pultosok melójuk 12. órájában is készségesek, udvariasak, kedvesek és hogy el lehet szívni velük egy dekket, amit bárkitől tarhálhatsz, úgyis mindenki ad (és nyilván te is, hiszen itt nem lehúzni akar a másik, hanem egyszerűen jól esne neki és épp nincs nála).
Újra volt Ability Park, csak hogy egy picit beleláthass a fogyatékkal élők világába. A ciivilek közül mindenki lelkesen és rád figyelve várt. Érezni lehetett rajtuk, hogy érted vannak.
Ez, meg a szigetlakók vérében felfedezhető különböző adalékanyagok elegendőnek bizonyultak a közép-európai depresszió-szindróma kiiktatására. Volt a városban egy pont ahol nem hogy nem volt ciki mosolyogni és kommunikálni, hanem kifejezetten tanácsos volt. (Például közös nyelv híján papírlapra rajzolgató szerelmespárba botlottam.)
Ezen kívül dicséret azért, hogy a Nagyszínpad melletti étkezdéknél időről időre legalább megkísérelték a hulladéktenger eltakarítását, mert tán rájöttek, hogy az ÁNTSZ-től teljesen függetlenül sem biztos hogy az úgy jó, ha a kajádákat ellepi a szemét. Megszervezték – észrevétlenül – a szelektív hulladékgyűjtést is („ezt a fülest személyesen a Sziget szelektív hulladékgyűjtési miniszterétől kaptam”), bravó tessék folytatni és tessék döngetni a mellkast és büszkének lenni, hogy zöldek vagyunk.
Jó volt a közműellátottság is, egyre több a vizesblokk, tisztán tartott illemhelyekkel és a tisztaságra udvariasan, de határozottan ügyelő WC-s nénikkel/bácsikkal, akik fel tudják hívni a különböző népek csemetéinek figyelmét arra, hogy nem helyénvaló dolog borotvahabbal mindenféle vicces alakzatot fújni a WC-k ajtajára, tetejére, ülőkéjére, fantáziánkra bízott egyéb dekorfelületeire.
Egy nagyon súlyos hibától viszont nem tekinthetünk el: a hőségriadó és a koncertek után kígyózó sorok sem mozgatták meg a szervezők agyát, valószínűleg ők meg se izzadtak a VIP teraszról, másrészt meg ott lehet nyugodtan szlopálni. Tehát kéretik legközelebb a meghívott vendégek (érts: akik kiperkálták azt a vagyont, amibe került a buli) számára elegendő vízcsapot biztosítani. Legalább a víz legyen ingyen és egyáltalán legyen, vaze! Annál is inkább, mert egészségügyi szerepe nem mindegy. Amikor nem életmentő, akkor is jó a másnaposság ellen (márpedig az alkohol olyan ellenség, amivel bármikor felveszem a harcot, de azért szeretném a csata veszteségeit minimalizálni, anyagi értelemben így sem kicsik azok).
A piszkos anyagiak
Idén a Sziget – lássatok csodát! – nem volt veszteséges. Hogy lehet az, hogy ezek a remek emberek, akik évről évre a kudarcot is vállalva próbálják igényeinket maximálisan kiszolgálni, most mégis több mint százmilliót össze tudtak kuporgatni? Valami közgazdász, vagy lobbista zseni csatlakozott a csapathoz? Erre nézve nincsenek információim, azon kívül, hogy a Sziget Kft. biztosan nem az én kezemben van. Arról viszont vannak, hogy az econet.hu kezében igen, az pedig egy tőzsdei cég, így muszáj mindennel elszámolni. Látványkonyha! Előttünk főznek! Áthat az illata! Letölthető a recept a BÉT honlapjáról – előbb-utóbb.(Bennem már merül is fel a kérdés, hogy eddig rohadt zöldségekből és szójaporból csinálták? Eh, mindegy, hagyjuk…)
Szóval jó ez a balhé nagyon. Visszaadhatatlan a hangulat. Csak a százmillánál picit kevesebbe beleférne mondjuk még egy teljes nap is akár (vagy legalább még néhány koncert, vagy picit későbbi kezdéssel jobban elhúzni a koncerteket), esetleg egy picit több víz, vagy egy repülő az együttesek cuccának, csak hogy ideérjen, az nem annyira drága. Bár a helyiek egyre inkább képtelenek a rendezvény látogatására (tudom, idén nem drágultunk, csak kevesebb a koncert, csukjátok be a szemeteket és akkor nem látjátok, hogy becsaptunk titeket, magatok érdekében tegyétek meg ezt a kis szívességet!), azért van itt nagyon sok szép és jó kezdeményezés, meg a mosoly ami hiányzik ennek a városnak a mindennapjaiból. Ezeket ne hagyjuk halódni! A sziget Hungaricum, mindenki imádja, aki kinn van. Vigyázzunk rá jobban, nem volna hülyeség megpróbálni hosszú távú befektetésként kezelni akkor is, ha ez alacsonyabb profittal jár rövid távon!
