A magyar vitakultúráért

Minden jel arra mutat hogy véget ért. Ma bent jártam az egyetemen, ennek ellenére délben még dolgozni is eljöttem, ahelyett hogy egy fröccsel üldögölnék az Italcsarnok egyik sarkában, és szervezném a további poharakat az asztalra. Megtartottuk az irgalmatlan hétzáró nyárzáró partit is (NYZHZ), amit ráadásul csúnyán ellájtoltam. Az időről pedig nem is beszélek. A nyár kétségtelenül elment, azok számára is, akik későn reagálják le az ilyen megrázkódtatásokat. De ez volt vajon az év nyara?

Búsuló és búfelejtő nép a magyar, hát én is kesergek, bár bennem a bánat inkább arzénként kristályosodik ki, mint hogy oldódna. Peking után ugyanis mindenki mindent megírt, volt nagy sajtóvisszahang a kudarcról, aztán leülepedett az egész trutymó. Hát én inkább ezt siratom, mint sportolóink – egyébként nagyon szép – teljesítményét. A kudarc ugyanis az amnézia: nem véletlen alkoholista nép a magyar. Nem szeret ugyanis következtetéseket levonni, annál az ivás egyszerűbb. Hogy az káros is lehet? Á, igyunk még egyet, fogjuk a nyuszira, a kormányra, az anyósra, és felejtsük az egészet el. Alvin és a Mókusok meg is énekelték: „ilyenkor gondban vagy a szavakkal, inkább csendben úszol a halakkal a víz tetején széttárt kezekkel, nehézfémtől felakadt szemekkel…” – ilyenek vagyunk, esendőek.

Ez itt nem egy Ámérikaellenes cikk lesz, ugyanis ha megfigyelitek a címben kisbetűvel szerepel az államok. Igen, ez egy államellenes cikk lesz. Hál'istennek olyan korban élünk, hogy megengedhetem magamnak ezt a kis lázadást.

Az egész úgy kezdődött, hogy olvastam egy kezdeményezésről, ami azt szeretné elérni, hogy az önkormányzatok rendelkezzenek egy saját rendfenntartó szervvel - rendőrséggel - ami sokkal több joggal rendelkezne, mint a jelenlegi polgárőrség vagy közterület fenntartó szolgálat. Abszolút mértékben logikus indítvány, és legalább ennyire megvalósíthatatlan. De nem is maga az ötlet a lényeg, hanem az említett ellentmondás léte. Valami útjában áll ennek  a - valljuk be - forradalmi újításnak (ami nem mellesleg Nyugat-Európa több országában, sőt Szlovákiában is jól működik), és ami egy előremutató változást akadályoz, annak vesznie kell. Ez pedig nem más, mint az állam!

Az a helyzet, hogy nincs kedvetek kommentelni. Nem csak úgy szimplán nincs, hanem kurvára nincs. Ez önmagában még nem lenne olyan hatalmas probléma, ám figyelembe véve, hogy néhány - általában tudatmódosítók által befolyásolt - pillanatot leszámítva ez a helyzet, már elgondolkodtató.

Nézzük meg mi állhat ennek a hátterében! Talán a lustaság. Na ja, tényleg lusták vagytok. Ám ha meggondoljuk, hogy a kommentelés a színtiszta öröm forrása, mert a szórakozáson kívül még okosodhattok is, akkor aki nem kommentel, mert fárasztónak tartja, az nem lusta, hanem hülye. Ugye nem vagytok hülyék?

Lehet, hogy a témák hiányoznak. Ez valójában nem lehet, mert egyrészt zseniálisan érdekes kérdéseket feszegetek minden posztban, másrészt, ha valaki szeretne más témáról beszélgetni, ír egy levelet (megfelelő helyen kattintás), és néhány napon belül megkapja a saját különbejáratú posztját.

Befejezzem a gondolatmenetet? Hát jó:

NIGGEREK VAGYTOK MIND!!!

Az a helyzet, hogy nincs kedvem írni. Nem csak úgy szimplán nincs, hanem kurvára nincs. Ez önmagában még nem lenne olyan hatalmas probléma, ám figyelembe véve, hogy néhány - általában tudatmódosítók által befolyásolt - pillanatot leszámítva ez a helyzet, már elgondolkodtató.

Megint egy új év kezdődött el. Épp most. Ez azért lehet, mert én egy kicsit alternatív időszámítást vezettem be hét éve (és eddig teljesen jól működött is): nálam az év 51+1 hétből áll, és a Szigettel kezdődik (ennek megfelelően egy hétig igyexem produkálni mások szilveszteri szeszfogyasztását). Persze aztán a kedves óbudai és újpesti állampolgárok felhomályosítottak, hogy abból a hét napból kettő bizony szökőnap, és mivel hét éve mindig szökőév volt, ezért mostantól soha nem lesz, hiszen hogy hatvanezer megveszett hülye miatt boruljon a tisztességes keresztyén magyar időszámítás, meg a város rendje, meg hulladékgazdálkodása, azt nem lehet. Attól ők majd megvédenek minket. Meg egyébként is minek zajonganak itt ezek nekünk?! Sajnos egy zenei fesztiválon nehéz megoldani azt, hogy a zenének, amit játszanak a fellépők, ne legyen hangja. Pedig jó ötlet, nem? Lovagoljunk ló nélkül (az is jó, csak szexnek hívják, és másról szól).

Kedves Sporttársak!

Mindenekelőtt szögezzük le: a metrónak nem kell ködlámpa. Nincs is neki. Bizonyos típusoknál ugyan található egy harmadik - kisebb - lámpa, amely olyan helyzetben van felszerelve, mint az autóknál a ködlámpa, de az nem az. Legalábbis remélem, mert mint már mondtam, a metrónak nem kell ködlámpa. Sőt, tovább megyek, a metrónak nem kell két lámpa se. Hogy mi ebben az érdekes?

Egyik kedvenc blogom egyik posztjában szerepel a következő bekezdés:

Gyakran felmerül, hogy talán tényleg nincs túl sok diplomás, de a szakmaszerkezeti összetételük semmiképp sem megfelelő. Ez persze könnyen lehet, ugyanakkor úgy tűnik, a piacnál már csak az állam bizonyul rosszabb szervezőnek. Galasi Péter és Varga Júlia vonatkozó tanulmánya legalábbis arra utal, hogy sokan azok közül, akik az állam által előtérbe helyezni kívánt (így például műszaki főiskolai) szakokon végeztek, sokkal rosszabbul voltak képesek elhelyezkedni azoknál, akik példának okáért jogászok vagy közgazdászok lettek – bár utóbbiak számát az állam többnyire csökkenteni szerette volna. Megfigyelhető az is, hogy a másoddiplomát a legtöbben a visszafogni kívánt szakokon szereznek, mintegy korrigálva az állami beavatkozás hatását.

(A teljes cikk itt olvasható.) Mivel a választ túl hosszúnak találtam ahhoz, hogy egy kommentben leírjam, kifejteném bővebben, hiszen nagyon jól el lehet rajta vitatkozni.

Egy kedves barátom küldte, én elolvastam, és úgy döntöttem jól lehet rajta vitatkozni. Szóval a finnyások kedvéért egy értelmes, komoly téma:

A futball Y kromoszómával terjedő betegség, progresszív lefolyású megőrüléshez vezet latenciakorú indulással. Nálam is 7-8 évesen indult, a tünete feltűnően sok Milan ereklye formájában jelentkezett először. A pólóimat valószínűleg összemosta anya, én meg még inkább megnőttem, ennek a Milan marketingesei fokozottan örültek.

Persze akkor még nem tudtam, hogy a kedvenc focistám az azóta is élő-játszó ikon lesz, aki Cét annyiszor kapta le a pályáról makulátlanul, ahányszor az MU-ban pályára mert lépni a Milan ellen. Ja, hogy hozzá képest Cé csinálhat a labdával amit csak akar, ígyis-úgyis taknyos kölök és az is marad? Igen. Persze néhány labdarúgással eltöltött pillanata alatt Cénél nagyobb karakterek is vették jegyre a levegőt szorításában. Paolo Maldininek amellett, hogy védő létére nem rossz technikai képességekkel áldotta meg az atyaisten, a jószerencse, a genetika, vagy az atyja, van néhány szerethető tulajdonsága még.

Ugye mindannyian emlékszünk a Gyalog-galopp című kultikus film hidas jelenetére? (Azoknak, akiknek nem rémlene: a hídon csak akkor lehet átkelni, ha sikerül 3 kérdésre jól felelni. Ezek közül az utolsó a címben említett. A helyes válasz a kék.)

Az utóbbi időben sokat olvasgattam mindenféle blogokat, a tematikusoktól az ideológiailag elkötelezetteken át az ad-hoc íródókig. Nem írnám le, hogy mit tapasztaltam, hiszen biztosan midnenkinek, aki idetéved, megvannak a saját élményei ezekkel kapcsolatban. Legyen elég annyi, hogy megérlelődött bennem a gondolat egy, az eddigiektől nagyban eltérő fórum létrehozására.

Hogy mi ennek a blognak az újdonsága? A teljes anonimitás! Na jó, nem teljes, csak látszólagos. Itt ugyanis, az eddigiektől eltérően, nem látható a komment szerzőjének a neve.  (A nagyokosok természetesen kideríthetik, de a nagyokosokról még lentebb olvashatsz majd.) Mi a célom ezzel? Egyszerűen annyi, hogy a minimálisra csökkentsem a személyeskedést, hiszen elég nehéz úgy valakit lehülyézni, ha nem is látom kit kellene. Itt tényleg csak az  számít, amit mondasz, kicsit kevésbé közhelyesen, itt nincsenek kommentek, csak érvek. A hivatkozás így kicsit bonyolultabb lesz a megszokottnál, de igyekszem megkönnyíteni azt a rendelkezésre álló technikai arzenállal.