A magyar vitakultúráért

Ez a blog azzal a céllal jött létre, hogy lehetőséget biztosítson a kulturált véleménycserére minden olyan témában, amit érdemesnek találok arra, hogy postot írjak róla. Hogy miben különbözik a sok hasonlótól? Itt tényleg csak az számít, amit mondasz!

Aktuális témák

Írj, ha akarsz!

Ha megosztanál velem valamit, netán témát akarnál javasolni, vagy már kész is van a post, de lusta vagy magadnak blogot csinálni, mások meg nem rakják ki, küldd el és meglátom mit tehetek!


Grazie Paolo!

2008.07.14. 16:02

Pötyy

Egy kedves barátom küldte, én elolvastam, és úgy döntöttem jól lehet rajta vitatkozni. Szóval a finnyások kedvéért egy értelmes, komoly téma:

A futball Y kromoszómával terjedő betegség, progresszív lefolyású megőrüléshez vezet latenciakorú indulással. Nálam is 7-8 évesen indult, a tünete feltűnően sok Milan ereklye formájában jelentkezett először. A pólóimat valószínűleg összemosta anya, én meg még inkább megnőttem, ennek a Milan marketingesei fokozottan örültek.

Persze akkor még nem tudtam, hogy a kedvenc focistám az azóta is élő-játszó ikon lesz, aki Cét annyiszor kapta le a pályáról makulátlanul, ahányszor az MU-ban pályára mert lépni a Milan ellen. Ja, hogy hozzá képest Cé csinálhat a labdával amit csak akar, ígyis-úgyis taknyos kölök és az is marad? Igen. Persze néhány labdarúgással eltöltött pillanata alatt Cénél nagyobb karakterek is vették jegyre a levegőt szorításában. Paolo Maldininek amellett, hogy védő létére nem rossz technikai képességekkel áldotta meg az atyaisten, a jószerencse, a genetika, vagy az atyja, van néhány szerethető tulajdonsága még.

Kevés olyan vezér van, akiről sugárzik a méltóság és a tekintély a pályán, akinek autoritása nem harsányságból, vagy erőszakból adódik, hanem olyan természetes, mint békának a bőrlégzés. Van és kész. Mint Jézus, tud vízen járni, tökmindegy, hogy hogy csinálja, mert más úgyse képes rá. Ehhez persze szorosan hozzátartozik, hogy a sportot, amit űz, maximális alázattal és tisztelettel kezeli, csakúgy mint azokat, akik vele együtt űzik – hogy csapattárként, vagy ellenfélként, az irreleváns. Azért megy ki a pályára, hogy focizzon, mert abban leli az örömét, pontosan ezért védő létére is óvakodik attól, hogy sérülést okozzon. Focizni és focizni hagyni.

Aztán van még neki hűsége, méghozzá olyan, amit szintén nem a menzai sorban osztogatnak a tökfőzelékhez. A mai labdarúgók közül esetleg Giggs, Puyol, Del Piero, Raúl, vagy Totti hasonlítható hozzá (elnézést a kihagyottaktól) – persze az említett urakat is csak korlátosan, hiszen többségük épphogy elhagyta a harmincat így mondjuk a Matisz famíliában gyermeke lehetne il Capitanónak.

Ezek pedig olyan értékek, amik emberi tényezőkön, nem pedig szakágbeli tehetségen múlnak. Ilyen módon az élsportnak különösen nagy felelőssége van ezek közvetítésében a „plebs” felé: nem mindegy, hogy homorítós Cékből, tangás Beckhamekből, fejelgetős Zidane-okból, esetleg köpködős Rijkaardokból (Tottikból, hálistennek Torghellékből aligha) lesz-e példakép, vagy Maldini attitűdje lesz a minta. Bár a fent említett labdarúgók mindegyike nagyobb futballtudást képvisel (a saját posztján), nekem mégis Paolo a kedvenc, mert emberileg sokkal több mindene van azon az 5 BL (és még néhány más) címen kívül, ami mind bagatel ahhoz képest, hogy milyen emberi kvalitásokkal küzdötte végig sportpályafutását – aminek még koránt sincs vége, mert jövőre újra bajnok lesz a Milannal.

S hogy ez hogy jön ide? Az ember az ő felebarátaival maholnap leül alkoholos és/vagy alkoholmentes italok társaságában leül focimeccset nézni. Nem azért mert divat, hanem mert Y kromoszómával terjedő betegség. Egyes cégek kimutatása alapján (akik nem feltétlen hitre gyártják az információt, hisz nem istenek) az MU csak a BL döntőn 109 millió eurót kaszált. Az EB meg szinte minden országban nézettségi csúcsokat döntögetett. Még nálunk is. Mert a foci Y kromoszómával örökletes betegség. Mivel kishazánk fociegén a felhőktől már jó régóta nem látszanak csillagok, így marad a viharos, számunkra idegen sószagtól terhes nemzetközi futballtenger atmoszférája.

A focit meg még egy olyan társadalomban is példaképeket (és egyéb lehetséges életutakat, B-verziókat, Gascoigne-okat és George Besteket) állít elénk, ahol a saját tradícióinkat őrző sportágak világszintű sikerei sem hírértékűek (most volt egy vízilabda EB, ahol szereztünk egy csodálatos bronzot, ami SZVSZ a jelenlegi magyar keret tudásának megfelelő színű medál - nomármost egy ilyen világverseny közvetítése piaci kudarc annak a TV társaságnak amelyik bevállalja, avagy nem véletlen került a magyar-brazil közvetítési joga egy másik, nem állami TV-hez, és szeretett pólósaink sem véletlen maradtak az MTV nyakán). Így aztán nem mindegy, hogy az ember fia Raúlt, Giggset, Maldinit, Javier Zanettit, Puyolt, Terryt Del Pierót és még a kevés néhányat látja nagynak, vagy Torreseket és Céket lát a maga előtt (utóbbi tacskók labdarúgózsenije gondolom senkinek nem kérdéses), mert ők rúgják a gólt. Showmenek. És az emberi hozzáadott értték? Jó esetben nem negatív.

Előző úriemberek ezzel szemben kiemelkedő játéktudásuk mellett hűségesek, kemények és mégsem sportszerűtlenek, nem köpnek, nem fetrengenek, nem szólnak be se az edzőjüknek, se a csapattársuknak, legtöbbször az ellenfelüknek se, nem doppingolnak (és még a gyanújába se keverednek) és főként a játék (a munkájuk) iránti alázat és szeretet mindennél nagyobb bennük. Minden focikultúra kitermelhet ilyen lakokat. Lehet tanulni tőlük labdarúgóinknak, gyakorló őrültjeinknek és focitól elidegenült lelkeknek egyaránt.

11 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://vitazz.blog.hu/api/trackback/id/tr41567770

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Pötyy 2008.07.14. 16:13:58

Egyetlen dologba kötnék bele, és az a "Showmenek" lehúzása. Nélkülük sokkal kisebb lenne a nézettség, ergo hiába lennének emberi nagyságok, mivel senki nem nézné őket, nem is tanulhatna tőlük senki. Ez a le a zsenikkel! hozzáállás kicsit olyan proletárdiktatúra illatú nekem (büdös). Maradjunk inkább abban, mindkettőre szükség van, és mindenki döntse el saját maga melyiket szereti jobban!

Lui 2008.07.28. 12:21:59

Én futball rezisztens vagyok hál' Isten, születésem óta:) Így a hulla részegen, habzó szájjal, lépcsőn fejjel lefele hason fekve, sálakbaburkolva üvölteni, hogy GÓÓÓÓÓL, tőlem egy kicsit tájidegen lenne:)

kicsimate 2008.07.28. 14:44:21

hát maradjunk annyiban, hogy igenis szükség van C-ékre, Gascoigne-okra, akik isznak, verekednek, a pályán nagyképűek, ellenszenvesek, erőszakosak. mert ha mindenki szépfiú lenne, aki egy rossz levegővételért már ostorral veri a hátát, akkor teljes érdektelenségbe fulladna az egész. a foci egy film, egy sorozat, aminek minden része 90 perc, és mint egy szappanopera, soha nem ér véget, maximum a szereplők cserélődnek ki. kellenek rosszfiúk, negatív hősök, akik - amellett h természetesen zseniálisak, karizmatikusak, olyan jelenségek, akikért rengetegen rajonganak - konfliktusokat szítanak a pályán, odalépnek, erőszakosak, vagy önteltek, beszólnak a közönségnek, stb... maldini nagy játékos, 40 áévesen is a milan idolja, jó példa lehet az ifjúságnak, de azt is meg kell érteni, hogy egy bohó huszonéves nem feltétlenül akar élete végéig egy klubban játszani, esetleg temperamentumos, vannak botrányai. kinövi. harmincon túl már csak a tényleg elvetemültek azok akik rendszeresen botrányokba keverednek, még zidane is hibázott, pedig rá nem volt jellemző a durvaság, szóval ez benne van a pakliban. tottiról annyit, hogy a 2004es eb-n leköpte azt a dán játékost, aki egész meccs alatt alattomosan rugdalta őt: elszakadt nála is valami. hozzáteszem, azóta azt csinálja, amihez ért: tavaly aranycipős lett, vb-t nyert úgy, h egy lábtörésből 3 hónap alatt kellett felépülnie. és nála azért a klubhűség egy kicsit más, hiszen míg raúl a madridban, a világ egyik legjobb csapatában rúgja a bőrt (vagy puyol a barcában, giggs a mu-ban), addig ő a romában, ami a seria a-ban se számít favoritnak, az inter-milan-juventus trió után maximum a negyedik legtehetősebb klub.
összegezve: csak olyan játékos engedheti meg magának, hogy "ellenszenves legyen", aki vitte is valamire, egy tibit a megye kettőből mindenki elfelejt, aki meccsszünetekben berúgott, vagy állandóan a partjelző anyját szídta.

Pötyy 2008.07.29. 14:22:51

Ha csak olyanok játszanának, akiket szeretünk, kit utálnánk? A fociban is,mint mindenben, szükség van negatív szereplőkre is. Valaki a bénákban találja meg azt, valaki a számára antipatikus(nak tűnő) esetleg jó játékosokban. A lényeg hogy legyen kire fröcsögni :)

A futballrezisztencia pedig sajátos lelki defektus, amit az okozhatott, hogy kiskorodban kihagytak a csapatból :) A labda olyan a férfinak, minte gy dekoltázs: automatikusan kiváltja az adekvát reflexet :) (labdánál a rúgás, melleknél a d...)

Beavix 2008.07.31. 13:15:48

Természetesen nincs foci Cék és Torresek nélkül. Nabná, hogy kellenek. Lehet imádni őket is (a melírt hajukért), meg a játékukat is (a pókoktól megtisztogatott pipákért és az önkéntes Jászai Mari, bár inkább Hugh Grant színvovalú alakításokért).

Mutassatok olyan regényt, amiben csak szép és jó emberek szerepelnek. És aztán mutassátok azon embereket akik az ilyet elolvasnák. Mindkettő üres halmaz. A foci is pont attól izgalmas, hogy az Isten állatkertjének nagyságát és az emberi hülyeség és jóság széles spektrumát reprezentatívan viszi széles nyilvánosság elé. Ezerféle karakter van és pont ez a jó (meg az, hogy a végkimenet bizonytalan, a show pedig realtime). Persze, hogy kellenek a Poulsenek is.

De ez nem mentesíti a pályára lévő sportolók egyikét sem a felelősség alól, amit széles nyilvánosság előtt játszani jelent. Tudatában kell, hogy legyenek annak, hogy ők mintául szolgálnak az embereknek, hogy társadalmi normák megtestesítői. Ha lehet kamu-elesni és direkt átbaszni a bírót egy tizenegyesért, akkor mért ne lehetne a dolgozatban puskázni. És mért ne lehetne adót csalni? Ha el lehet törni valakinek a lábát direkt és alattomosan, akkor mért ne lehetne rablógyilkolni?

És még valami: azon túl, hogy ezek az emberek idolok a társadalom számára, saját maguk előtt is meg kell, hogy álljanak. Elsősorbnan saját maguk előtt. Maldini már soha nem lesz világbajnok, ám ennél összehasonlíthatatlanul többet ér, hogy egy reggel se kel föl úgy, hogy köpni támad kedve, ha tükörbe néz (vanak olyanok akiknek ehhez nem kell tükörbe nézni, ezek általában egyébként sem tartanak gyakran önvizsgálatot). Mindig minden körülmények között önmagad bírósága előtt kell megállnod. Persze van sok pszichológiai mechanizmus, amivel a stiklik elintézhetők. Ha te vagy a bíró, akkor minden ügyedben kézenfekvő a lelki korrupció. De milyen egyszerű a boldogsághoz vezető út azoknak, akik egyenesen mennek rajta?

Na ezért fontos, hogy sok Maldini rohangásszon (minél tovább) a pályán.

Pötyy 2008.07.31. 13:44:10

Valakinek lábát törni az egy dolog. Feldobni magad a tizenhatoson belül, na az teljesen más. Ha valaki szándékosan sérülést okoz, abból tényleg kinézem, hogy az utcán is megüt, mert másik sörmárkát szeretsz (azért ne feledjük, hiába sok a pénz, a futballisták többsége mindig is azokból fog kikerülni, akiket eltanácsoltak az általánosból). Feldobni magad viszont nem szép, de ugyanaz a kategória, mint szögletet reklamálni, mikor rólad ment ki a labda. Baráti focin triviális, hogy az igazad mondod, egy BL elődöntőn alighanem te is integetni fogsz. Miért? Mert ha baráti focin hazudsz legfeljebb nem fognak szeretni, ha BL elődöntőn nem teszed ezt meg, lehet mehetsz a harmadosztályba levezetni. És igen, ha mondjuk 5 éves Real-beli pályafutás után kell levezetni, akkor hát így jártál, de ha nem egy zstárcsapatban játszol épp, akkor ezzel akár a megélhetésed is oda lehet. Márpedig senki nem úgy kezdte, hogy millió eurókat keres, a rossz szokásokat pedig nehéz elhagyni.

A normákat meg hagyjuk... Én örülök, ha valaki jó ember, de aki egy futballistát tekint viselkedési mintáinak forrásaként, az sosem Maldinit választaná, pont azért, mert számára nem lehet vonzó az ő általa képviselt mentalitás.

Beavix 2008.07.31. 14:41:28

Na pont ez a probléma a világgal című nyavalygás. Már a rendes emberek sem hiszik el, hogy lehet BL-döntőt nyerni, a csapatban maradni csalás nélkül. A norma a csalás szükségszerűsége. Trent Renzor megmondta: God Money, I'll do anything for you." Csak még egy kis profit, mert mindjárt utolérnek a többiek. Muszáj csalni. Doppingolni. Hogy 40 évesen keringési katasztrófa visz el élsportolóként? Na és? Addigra Hollnadia már rég víz alatt lesz. "Miért legyek tisztességes, kiterítenek úgy is."

Il Capitano pontosan arra példa, hogy lehet máshogyan csinálni. Hogy a csalás nem szükségszerű. 40 évesen még mindig élcsapatbgan játszik, és akkor tette föl a kezét, ha úgy vélte, hogy igatza van. Nem biztos, hogy mindig igaza volt, de akkor nem reklamált, amikor tudta hogy nincs. Hanem elrángatta a csapattársát és elmondta neki, hogy "chill". "Mért ne legyek tisztességes? Kiterítenek úgy is!"

Ez az emberi kvalitás. A labdarúgással kapcsolatos mentalitásával meg igazán nem tudom, hogy mi bajod. Középhátvédként kevesen lépnek be annyian és olyan ügyesen a támadójátékba, mint ő. De ennek semmi köze ehhez a posthoz, asszem.

Ja, majd elfelejtem. Nem mindenki hochentellektüel, aki a tudás fájának tetején függőágyban sütkérezve gondolkodik a világ rossz során, miközben az aranyalmákat csámcsogja épp a termésből. Vannak, akik csak a fa alatt állnak és nem biztos, hogy pont fejbe találja őket az alma. Vannak akik meg nem is a tövében állnak, hanem a Szaharában. És az alma ugye nem esik messze. Viszont nekik is vannak példaképeik. Miután a focisták sikeresek és gazdagok és szépek (vagy legalábbis a feleségeik, barátnőik, kurváik mindenkiépp azok), ezért kézenfekvő őket ideálként beállítani Ráadásul nap mint nap könnyen hozzáférhetők. Ezért akik mondjuk nem rendszeres Orvosi etika előfizetők és olvasók, azok könnyen lehetséges, hogy innen választanak maguknak példaképet. Csak nem mindegy, hogy milyet.

Pötyy 2008.07.31. 14:53:18

Nem minden csalás, ami fénylik! Ha valakit felrúgok, mert rosszul számítom ki az ütemet az szabálytalan, de nem csalás. Ha becsúszok úgy, hogy direkt lábra megyek, az csalás. Ha úgy csúszom be, hogy nem tudom mi lesz, na az mi? "Kereszthalál? Nem szabadláb." Ha ott áll a bíró döntse el ő, hogy kiről ment ki a labda. Ha az alapján dönt, hogy ki kiabál hangosabban, akkor bizony nem kiabálni a csalás.

Nincs bajom a mentalitásával, ezzel a résszel abszolút egyetértek.

Választanak tényleg. De nem fogjak a te ideálod választani. Ha lejössz a fáról, és elviszel egy szekér almát a Szaharába, a pirosakat megeszik, az aranyakkal meg megdobálnak. Amíg lesznek Cék, addig ők lesznek a sztárok. A Maldinik meg megmaradnak a fáról tévézőknek.

Beavix 2008.08.01. 12:22:01

"First of all, I would like to say how grateful I am to the Barcelona fans," said the statement written on the official Milan website.

"I was very happy in every moment at Barcelona, because the people were always very affectionate. I felt accompanied on this journey and that sensation is what gave me strength at every moment.


"I had joy playing for Barca and loved to give the fans the same feeling. I remain with the thought I can some day salute the Camp Nou.

"I am joining a great club, but with a certain sense of sadness at leaving those places where I had happy moments and celebrations.

"We Brazilians play football in a way to make other people happy. That was one of my objectives and I can say I'm satisfied to have achieved that."

Ronaldinho went on to thank all his teammates, Coaches, medical staff and everyone who worked at the club, as "they too are part of every triumph.

"I was happy with Barcelona and in Barcelona. I will carry all of that in my heart with great affection.

"Football is a game, a party, a sport to enjoy and to give joy. You have to play football with a smile, that's what it means to me. Thank you for having smiled with me."

Ez Ronaldinho levele a Barcelona szurkolóihoz (forrás:.www.tribalfootball.com/article.php?id=103498).

Remélem mindenki megérti ennek a játéknak (amit nevezhetünk focinak, de életnek is) a lényegét. Így kerek. No comment.

Szentus 2008.08.11. 00:07:24

Beavix 2008.07.31. 13:15:48
ez a hozzászólás a naivitás csúcsa, karcsi, nőjjé' föl:)

A homorítás, az egy bizonyos szintig csibészség, a csibiszség pedig elengedhetetlen tartozéka a focinak és a sportnak. Tény, hogy manapság már undorító méreteket öltött és ez így már nem okés. Maradona kezezése sem csalás volt, hanem csibészség.

Egyébként ez a fetrengés, ami manapság megy, ugyanaz a betegség, mint az, hogy a mai gyerekeket kitett könyökkel tanítják meg felugrani. Gusztustalan. De ez van. Eredményorientált világban élünk, ahol a pénz és a győzelem sokkal fontosabb, mint a sportolótársad tepsiépsége

Beavix · http://elclasico.blog.hu 2008.08.11. 14:20:04

poontzosan ezen kéne változtatni: hasonló problémákkal küszködik az egész Föld nevű bolygó, min az élsport: nem veszik észre, hogy van egy nagy közös jószág, aminek a kapacitása véges. Lehet versenyezni, csak a Föld eltartóképességét nem érdemes figyelmen kívül hagyni, mint ahogy az emberi természetben a versenyzési hajlam mellett (és nem annak alája rendelve!) létezik a kooperativitás. Lehet kibaszni a nmásikkal és a saját hasznomat minden egyéb szempont alapján maximalizálni, valószínűleg rövid távon ez a kifizetődő megoldás. Hosszú távon pedig biztos halált jelent.

Analóg módon és ugyanúgy a közös jószág véges eltartóképésségére és az emberi természet sokkal árnyaltabb voltára alapozva a sportban is megjelennek az üzleti (és egyéb) sikeren kívül más szempontok is. Sajnos ezek egyre inkább elnyomásra kerülnek. A kérdés az, hogy az ezen értékek kiküszöbölése által kialakult defektusos fejlődési pálya meddig fenntartható.

Akik látták Ronaldinho játékát, azuok pontosan tudják, hogy nála a mosoly nem marketingmáz, hanem belülről, a természetéből fakad. Ugyanígy Maldini emberi értékei sem tekinthetők marketingfogásnak. Fontos, hogy ezeket az értékeket nem veszítse el a sportág. Természetesen nem születtem vakon (az élet vakított meg), azt azért én is látom, hogy nem ebben az irányban halad a sportág. Ezért tartom különösen fontosnak az ilyen momentumok felfedezését és kihangsúlyozását. Ezért született ez a cik és a Ronaldinho levelet is ezért vágtam be.

Csak egy rövid példa arra, hogy az alternatív értékek olyannyira megjelennek a sportággban, sőt talán tudatos üzletpolitikát is építenek rájuk: a Barcelona néhány éve BL győztes csapatának edzője mondta egy Chelsea elleni meccs előtt, hogy a Chelsea a továbbjutásért focizik, mi a bérleteseinkért. A tudatosan vállalt attraktív támadófoci (amely nem feltétlen párosul mindig sikerrel) nagyon régóta vállalt koncepció Barcelonában - Kubalától Romárión és Rivaldón át Ronaldinhóig és Messiig mindig is jellemezte a gárdát (írom ezt úgy, hogy akik ismernek, tudják, hogy egyáltalán nem vagyok oda a Barcelonáért, sőt...). Nem véletlen, hogy Európa legnagyobb stadionját bővíteni kell. Riválisuk a Real Madrid sem véletlen törekszik bizonyítanbi, hogy övék a legjobb támadóalakulat. A szakmai siker ugyanis nem az egyetlen érték a focipályán. Alternatív megoldás létezik. Alternatív értékek is léteznek. Talán még nincs veszve minden?

Remélem aki itt edzői minőségben is megszólal, az nem nyújtott könyökkel tanítja a gyerkőcöket felugrani., mert akkor az unokaöcsémnek kereshetek másik fociedzőt :)
süti beállítások módosítása